Verebes IstvánJópofa történetek helyett

Pályám és különböző fajsúlyú, fajtájú eszméléseim magam választotta mestere volt egy művelt férfiú, aki színész, aki sikeres sztár, aki jó barát, aki arisztokratikus, aki rendíthetetlenül konzervatív és hívő lélek, aki leplezetlenül őszinte, aki leplezetlenül esendő és leplezetlenül tétova, aki nagy személyiség, aki egyvégtében az igaz, a szép és az értékes pártján állt, de bohém cimbora, öniróniában élen járó bohóc és kiváló társalgó is, aki ember, tele titkolt romlatlansággal és képmutatás nélkül megmutatkozó ellentmondással, hát akkor hogy is lehetett volna elkerülni?!…

Annyi emlékem, történetem, felismerésem, vonzalmam ered tőle, hogy méltó módon csak rövidre fogva örökíthetem meg.

Tőle tanultam meg, hogy ne törődjek egy munka végkimenetelével, csak tegyem a dolgom tisztességgel, hiszen "emberi minőséged alatt úgyis képtelen vagy teljesíteni", mondta, majd hozzátette, "igaz, tudd, fölötte se lehetsz képes rá."

Tőle tanultam meg, hogy sose maradjak rest rendet tenni saját és szeretteim portáján, a nagy kérdések megválaszolásához ugyanis csak ezzel nyerhetünk erkölcsi feddhetetlenséget.

Tőle tanultam meg, hogy kiürülhet a lét, megbolydulhatnak a napok, az évek, elbukhatunk a gonosz által, de kell maradjon valami, és marad is, amiben, ha hiszünk, majd az reményt ad vezekléshez, újrakezdéshez és a megérdemelt jutalomhoz.

Tőle tanultam, hogy a szomorúság, a válság, a csapás nem baj, hanem élmény.

Tőle tanultam, hogy nem azért vagyunk emberek, mert művészek akartunk lenni, hanem azért vagyunk művészek, mert áldás, hogy az emberebbé tehet.

Tőle tanultam, hogy félelemben élni szégyenteljes állapot, hogy a méltóság a legnagyobb megaláztatásban is megvédi a jellemet.

Tőle tanultam, hogy a sikert hajszolni erőszak. Kicsi erőszak, de mégiscsak erőszak, ezért ugyancsak méltatlan a szellem emberéhez.

Tőle tanultam, hogy semmivel sem lehet jobban megbüntetni az ellenünk fenekedőket, mint nagyvonalúsággal.

Tőle tanultam, hogy ami a Teremtő dolga, abban ne akarjunk "csendestársak" lenni. Hogy bízzunk Benne, és Ő majd mindent a helyére tesz.

Tőle tanultam, hogy a hatalmasokkal mindig legyünk bizalmatlanok, de azt is tőle tanultam, hogy bárki kínálja a szeretetét, soha senkit se utasítsunk vissza.

Tőle tanultam, hogy nem minden katolikus keresztény, s hogy a nem katolikus is lehet az.

Tőle tanultam, hogy nem a haláltól kell félni, hanem az élettől, mert az kísért a rosszra.

Tőle tanultam, hogyan lehet tetteinkben, mondatainkban, csöndjeinkben naponta találkoznunk azokkal, akik végleg elmentek. Vigyázni kell magunkra általuk!…

2000 augusztusában

Kapcsolódó képek
1 2