Mensáros LászlóTéri Árpáddal...

(…) Téri Árpáddal, a debreceni Csokonai Színház igazgatójával is Szörényi Éva hozott össze. Nélküle nem lennék színész. Köszönetem jeléül nemrég Los Angelesben leborultam előtte, úgy csókoltam neki kezet. Találkozásom Téri Árpáddal a Vígszínház színészbejárójánál történt. Én már napokkal előbb versekkel, monológokkal készültem rá. Gondoltam, bent a színházban majd csak találunk egy helyiséget, ahol meghallgathat. De Téri a kézfogás után rám nézett, és azt kérdezte: – Mikor tudsz lejönni Debrecenbe, aláírni a szerződést? – Hogyhogy – kérdeztem –, hát nem akar meghallgatni? – Minek? Tudok rólad mindent… – És az egészben az a legszebb, hogy ez így volt igaz. Téri minden színészéről mindig mindent tudott. Olyan remek szimata volt a színháza társulatába szükséges és beleillő emberek kiválogatásához, hogy nehezen tudnék még egy színidirektort megnevezni, aki ehhez fogható érzékkel rendelkezett. (…)

(…) Még megtisztelőbb volt az a bizalom és szeretet, amivel befogadtak. Nagyon tehetséges, erős, összeforrott együttes jött össze akkor a debreceni Csokonai Színházban. És én 1952. augusztus elsejétől e társulat tagja lehettem. El sem mertem hinni. Máig hálás vagyok a sorsnak, hogy odakerültem. Igazi, pezsgő, szenvedélyes színházi életet éltünk. Minden erőnket és figyelmünket odaadóan a művészi munkánkra összpontosítottuk. A kor dogmatikus szelleme távol maradt tőlünk. S ezt a légkört Téri Árpád hozzáértése, tapintata, szerénysége honosította meg.

Kapcsolódó képek
1