Mensáros LászlóHamlet

(…) Egy dunaújvárosi vendégszereplésünk alkalmával Téri Árpád közölte velem, hogy a jövő évadban a Hamletet akarja színre vinni. Méghozzá velem. – Kezdj el, kérlek, foglalkozni a szereppel! – mondta. A bejelentés villámcsapásként ért. Biztos bukás – gondoltam. De aztán igyekeztem leküzdeni magamban ezt a gondolatot. Tanulni kezdtem a szöveget. Minden szava mázsás súllyal nehezedett rám. Azok a legendás hagyományok, amelyekkel a Hamlet-alakítások kapcsán a magyar színészet története is büszkélkedhet, egyszerre serkentettek és bénítottak. A próbákat is úgy kezdtem el, mintha mázsás súlyokat kellene görgetnem a színpadon. Mozdulni, megszólalni alig tudtam.

(…) A Hamletre készülés közben sok lényeges felismeréshez jutottam el. Egy-két hét múlva azt mondta Téri: – Mostantól kezdve ne játssz! Felejts el mindent! Járkálj kedved szerint fel-alá a színpadon! Beszélgess vagy motyogj a tulajdon szavaiddal!

A különös rendezői eligazítás csodát tett. Amint laza léptekkel bekalandoztam a játékteret, lassacskán sajátommá lett a színpad, a lépcső, ez a bejárat, az a bejárat. S amint eközben mondtam-mondogattam, értelmet nyert bennem a szövegem. Akkor Téri azzal állt elő: – Most mondd úgy, minha magyaráznál a partnerednek! Akard megértetni vele a szövegedet! – Ez volt a döntő lökés. A legfőbb instrukció, amihez azóta is tartom magam. Megértetni a szöveget. A megértés velem is megérteti, amit mondok. Ez magával hozza az átélést, a belehelyezkedést a játszott szerepfigura érzéseibe, gondolatvilágába. Ha nem sikerül magam megértetni a partneremmel, a közönség sem fog megérteni. A megértés, az értelmezés nem pótolható hangerővel, az indulatok túltengésével. Ez a közönséget is leszoktatja arról, hogy a színházban gondolkodjék. A Hamletnek országos híre kelt. Olyan szériát ért meg, ami vidéken egészen szokatlan. Pestről is sokan lejöttek, hogy lássák.*


* Sas György: Mensáros László albumából. Film Színház Muzsika, 1985. aug. 27.

Kapcsolódó képek
1 2 3 4 5