Hamlet- TörténetNeki kell-e helyretolnia?

Mensáros László: A Hamlet azok közé a szerepek közé tartozik, amelyeket nem lehet eljátszani. Vagy Hamlet valaki, vagy nem, és ha nem, akkor ne is próbálkozzon vele. Ez a darab ugyanis nem egyszerűen valamiről szól, hanem az Egészről. Nem merném azt állítani, hogy bennem ez az Egész hiánytalanul megvan, de kétségkívül én a Hamletben sok mindenben magamra ismertem. Nem vagyok ezerarcú színész, csak azt tudtam játszani, amit akár én is írhattam vagy gondolhattam volna. Mindenfélét hozzáolvastam, és ez teljesen összezavart, de aztán valahogy ráébredtem olyan dolgokra, amelyekre addig nem nagyon figyeltem. (…) mert Nincs a világon se jó, se rossz; gondolkozás teszi azzá… Egy csigahéjban ellaknám, s végtelen birodalom királyának vélném magamat, csak ne volnának rossz álmaim (…) Rájöttem, hogy húsz-egynéhány éve ezen gondolkozom. Ez mint szerep, talán életem legnagyobb személyes élménye volt. Az én számomra az úgynevezett nagy sorok képezték az egész alakítás gerincét. Ami pedig a dolog politikai részét illeti, én, aki ódzkodom attól, hogy bármilyen hétköznapi politikát a színházba bevigyünk, (…) mégis akkor annak, hogy Dánia börtön, és az egész hangulatnak volt valami aktualitása (…) Lehet, hogy a közönséget ez fogta meg, anélkül, hogy erre bármilyen hangsúlyt tettünk volna. Decembertől újra játszottuk a szezon végéig nagy sikerrel a Hamletet, s akkor már semmi kétség nem volt, hogy ennek mi az üzenete. (…)

Ezek örök problémák, akár kommunizmus, akár fasizmus, akár királyság van. Valahogy az ember mindig elnyomottnak érzi magát, ha mástól nem, a szenvedélyeitől, attól a cseppnyi rossztól, ami elnyomja benne a nemesb valót. Általában úgy szokták eljátszani, hogy a néző azonnal tudja, hogy Hamlet a szent, az ott meg a gyilkos. Azt is mindig el szokták téveszteni, hogy a királyné is be van avatva, meg Polonius is, pedig nem voltak beavatva, mint ahogy mi sem voltunk beavatva Rákosi és Péter Gábor ügyeibe. Alkottunk ugyan egy dán királyi udvart, de nem tudtuk, hogy mi történik. Egy ember van csak, aki tudja, a többi pedig akaratlanul asszisztál hozzá, sodródik vele együtt. Mindenki át lett ejtve.*


* Az elmúlt három évtized leghíresebb hazai Hamlet-előadásai közül hatnak a címszereplőjét ültette egy asztal köré és fogta vallatóra a Radványi Ervin szerkesztette, Esztergályos Károly rendezte televíziós műsorban Mészöly Dezső író-műfordító. (...) Adásba a Hamletek, ha találkoznak címmel a felvétel 25 perces változata került, 1993. március 27-én, a színházi világnapon. A Köztársaság 1993/11. száma írásban közölte az adás szövegét. Ebből idézzük Mensáros László véleményét.

Kapcsolódó képek
1 2 3 4 5