Schwanner EndreEgy évig csináltam a XX. század felvételeit

A bencés gimnáziumban apád három évvel járt fölöttem. Először elsős koromban hallottam róla, akkor már lefutott a Kis lord, épp az előző évben játszották. A szünetben mutatták nekem, hogy az, a Mensáros, aki... Emlékszem, ezekben az udvari rohangászásokban nem vett részt, ez nem az ő műfaja volt. Utólag Laci mesélte is, mennyire nem szerette Kapossy Gyulát, a tornatanárt, tűz és víz voltak. De tudom azt is, hogy negyven évvel később felkereste Győrben, és nagyon jól mulattak a történteken... Tehát, vele közvetlen kapcsolatom nem volt, csak az osztályával, ahonnan a cserkészvezetőnket kaptuk, például az unokatestvérét, Sályi Bélát, a Sipit. Legközelebb évtizedek után találkoztam Apáddal a Ferenciek terén, ahol éppen barátommal, Szepes Lacival sétáltunk, és a beszélgetésben Laci elmondta, hogy a közelben, a Lónyay utcában dolgozik egy textilraktárban. Mi már hallottuk, hogy akkoriban szabadult.

A következő találkozás az Egyetemi Színpadon volt, a XX. század című előadóestjén. Rögtön az első előadások egyikét láttam. Azt végighallgatva, azt mondtam és mondom most már mindörökké, hogy ... életem legnagyobb színházi élménye volt. Akkor elhatároztam, hogy lefotózom végig az előadást. Levelet írtam neki... és talán nem mondok újdonságot neked, természetesen nem válaszolt. Na, nem volt mit tenni egyik előadás előtt megvártam, és elmondtam neki az elképzelésemet. Egy évig csináltam a felvételeket. Tudniillik az elvem az, hogy még a színházi fotózáskor sem csinálok beállított felvételeket. Nagyjából tudom mit akarok, és várom a megfelelő pillanatot. Inkább menjen el húsz kép, de a huszonegyedik sikerüljön. A Hetedik eclogában, amikor jobb kezét kissé felemelve "sort sor alá tapogatva" ír... a levegőben, technikailag nem jött össze. A "pulpitus" ami mögött állt, túl elől volt a színpad meg jó magas volt, és a világítás sem jó felöl jött. Nagyon büszke vagyok arra, hogy rádumáltam, hogy korábban jöjjön be, és akkor megcsinálom ezt a felvételt is. Becsukták az összes ajtót, bevilágították a színpadot, és csak mi ketten voltunk bent. Ő mondta félhangosan a verset, én meg fotóztam. Elkészültek a képek. Néztük a fotós kollégákkal is, hogy ha a többi, húsz tekercsnyi kép közé betettem ezt az öt-hat felvételt kilógtak a sorból. Érezhető volt, hogy nem élő előadáson készültek! Soha nem is használtam fel őket. Észveszejtő dolgok ezek!

Egyszer, még az egyik egyetemi színpadi előadóest előtt dr. Nádasi Alfonz bencés tanárról beszélgettünk, aki akkoriban kezdett tanítani, amikor odajártunk a béncés gimnáziumba, aztán a Zeneakadémián is tanult, többek közt Kodály is tanította, és jóba lettek. Tábori lelkészként esett fogságba, ahol megtanult oroszul is. Amikor hazajött, Kodály maga mellé vette, ógörögból egyházi szövegeket, oroszból pedig szakkönyveket fordított neki a lakásán, a Köröndön, minden szombaton. Apád felvetette, hogy milyen jó lenne, ha Kodály eljönne az Egyetemi Színpadra és megnézné az előadóestet. Felajánlottam, hogy ha levélben meghívja, Nádasin keresztül eljuttatom. Ez meg is történt. A levél két jeggyel eljutott Kodályhoz, aki az adott előadáson meg is jelent feleségével. Én is ott vártam csőre töltött géppel. Vége az előadásnak, ott ülünk az öltözőben és várunk. Sehol senki. Ismered apádat, el tudod képzelni a helyzetet. Bár ismerve Kodályt, nem volt meglepő a szó nélküli távozás. Ezek után nem jelentkeztem apádnál hetekig. Aztán egy próbára elmentem a Madáchba. Ő bejött és tőle eddig szokatlanul, érces hangon szólalt meg. Akkoriban jellegzetesen fátyolos volt a hangja. Bemegyek az öltözőbe, és kérdezem, mi történt a hangoddal? Sokkal teltebb és zengőbb! A lényeg az, hogy sok hét után jött a Kodálytól egy levél, amiben a köszönő gratuláció után felhívta a figyelmét, hogy törődhetne az artikulációval és különösen valamelyik hang képzésével. Ő persze először dühös lett, hogy ez a legfontosabb neki, de aztán nem hagyta nyugodni Kodály megjegyzése, és elment az akkori egyik híres beszédtechnikushoz, aki egyetértett Kodály megjegyzésével. Azt mondta, megfogadtam a tanácsot, és azóta nem vagyok rekedt!

Budapest, 2000 szeptemberében - lejegyezte: Mensáros Péter

Kapcsolódó képek
1 2 3 4 5 6 7 8 9