Bacsó PéterÉn adtam át a díjat a Madách Színház büféjében…

Sok művész barátom volt, akik elmondták azt az abszurd hírt, hogy a badacsonytomaji tanács el akar adni egy tábort, ami valamikor internáló tábor volt. Rögtön kialakultak azok a figurák, akik körül zajlik ez a történet. Az orvosfigura, egy idősebb, valaha kommunista, sokat szenvedett ember, aki itt volt lecsukva, akinek tulajdonképpen egy valamikori elvtársa volt a parancsnok. Akkor rögtön Lacira gondoltam. Őszintén meg kell mondanom, nem is volt akkoriban színész, akiben ennyi intellektus és erkölcsi tartás lett volna, mint benne.

Bennem volt szorongás, hogy milyen lesz a film fogadtatása, de meg kell mondani, hogy tulajdonképpen úgymond csont nélkül átment a film, nem volt semmi cenzurális beavatkozás. A Pécsi Filmfesztiválon volt a film premierje, ahol kapott is valami díjat. Ez volt az a film, ami engem a nemzetközi filméletbe bevitt. Meghívtak San Sebastianba a fesztiválra, ahol három díjat is kapott, és nagyon nagy sikere volt. Aztán következett a mexikói Acapulcó, a fesztiválok fesztiválja, ahová a fesztiváldíjas filmeket hívták meg. Ott aztán tarolt, minden díjat elvitt. A legjobb színészt Laci kapta, de a legjobb rendezést, szóval minden díjat. Nagyon sajnálom, hogy Laci nem tudott oda eljönni!

Arra emlékszem, hogy bementem a Madách Színházba, és én adtam át a díjat neki a büfében…

Igaza volt! Tökéletesen igaza volt, hogy őrjöngött! Valóban semmilyen hivatalos köszönetet nem kapott. Hogy mondjam? Akkor még nálunk nem alakult ki ennek a rituáléja, nem voltak ennek még hagyományai, hogyan kell egy díjat átadni. De külföldön nagyon nagy robbanás volt a film…

Budapest, 2000 júliusában – lejegyezte Mensáros Péter.

Kapcsolódó képek
1 2 3