Mensáros LászlóAz örök vitapartner

Az ember tragédiája már gyermekkoromban megmozgatta fantáziámat. Arról álmodoztam, hogy ha majd egyszer színész leszek – mert más lehetőség eszembe sem jutott –, hogyan játszom el Lucifert.

A színésszé válás álma valóra vált, de a szereppel való találkozás sokáig váratott magára. Pedig nemegyszer már közvetlen közelben – szinte karnyújtásnyira – voltunk egymástól.

Debreceni színész koromban a Csokonai Színház műsortervében szerepelt a Tragédia. Meg is állapodtunk: én leszek Lucifer. Mire a próbák elkezdődtek, én már búcsút is vettem a cívis várostól.

Másodszor Szolnokon, a Szigligeti Színházban volt "randevúnk" egymással, de ezt is elmulasztottam a budapesti szerződés kedvéért. A fővárost választottam.

Hűtlenségem nem hagyott nyugodni. Szabad perceimben mindig Lucifer foglalkoztatott, az ő egyéniségén gondolkoztam.

Diákkorom óta sok Tragédia-előadást néztem végig, s hosszú vitákat folytattam magamban a gonosz Lucifer megfogalmazással. Egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy a rendezőket a színpadi hagyományok múltbeli emléke köti, hiszen magából a szerepből nem derül ki világosan Lucifer gonoszsága. Minél többet foglalkoztatott Lucifer alakja, annál inkább meggyőződésemmé vált, hogy Lucifer nem sátán, hanem az ember második énje.

Mígnem aztán elérkezett a nagy pillanat: a televízióban életre kelthettem alakját. Méghozzá abban a felfogásban, ahogyan az bennem a hosszú évek alatt megérlelődött.

A televízió tulajdonképpen csábíthatott volna bennünket a filmszerű megoldásra, a látványosságra – sokan utólag kifogásolták is, hogy miért nem éltünk ezzel a lehetőséggel – de mivel a Tragédia gondolatokkal telített, nem lett volna helyes, ha látványosságokkal elvonjuk a mondanivalóról a figyelmet.

A magam részéről különben sem vagyok híve annak, ha nem bíznak az íróban és ezt látványossággal akarját pótolni. Meggyőződésem: ha színpadra állítanak egy művet, akkor az híven tükrözze azt, amit az író megírt. Egy műből ugyanis "többet kihozni" nem azt jelenti, hogy hozzá kell adni valamit horizontálisan vagy vertikálisan, hanem művészileg a mondanivaló mélyére hatolni.

Be kell vallanom, hogy a televízióbeli Tragédia-próbák alatt felmerült bennem az a gondolat is, hogy mi lenne, ha Lucifer nem jelennék meg a képernyőn, csupán a hangját hallatná ugyanúgy, mint az Úr. Úgy képzeltem ugyanis, hogy Lucifer csupán belső vitapartnere Ádámnak. Erről azonban lebeszéltek. Lehet, hogy ez volt a helyes.

Kapcsolódó képek
1 2 3 4