Mensáros László a Ványa bácsiról

Sok szorongással készülök Csehov Ványa bácsijának eljátszására. Izgat a figura keserűsége, félrecsúszottsága, hogy mennyire tisztán látja önmaga csődjét. Schopenhauer vagy Dosztojevszkij lehettem volna – mondja magáról. De ezt azért nem szabad komolyan venni. Az ember (Ványa bácsi is, én is) néha túl sokat képzeleg magáról és nem veszi észre, ami a dolga. Ettől válik tragikomikussá! Remélem, hogy a közönség nevetni is fog, hogy sikerül majd éreztetni életünk groteszk megnyilvánulásait és a nézők felismerik és megmosolyogják Ványa bácsiban – önmagukat.

Kell az embernek a sorscsapás, hogy ne menjen simán az élete. Legalábbis én ilyen vagyok, akinek kellett egy-két pofon, mert hajlamos volt a beképzeltségre, a gőgre. Én nem veszem rossz néven, ami történt. Az élet – mindezek ellenére – jól vizsgázott előttem.

Kapcsolódó képek
1