Berkes ErzsébetIllyés Gyula Sorsválasztókjáról

A származására kíváncsi fiú kérdőre vonja az apát. Férfi beszél a férfival – nincs kertelés. Az apa elmondja az igazat: Gábor nem vér szerint a fia. De mindvégig úgy beszél Gáborhoz – s nem formálisan, nem megszokásból –, ahogy a nagyon szeretett gyermekhez lehet. Még helyesbíti is, amikor apámnak szólítja: édesapám! Mensáros László játéka ennek a szigorú-logikus jelenetnek kivételes érzelmi töltést ad. Már a dialógus kezdetekor, amikor megérzi, hogy miféle célra tart kérdéseivel a fiú, testtartása megváltozik. Feszesen ül, egy villanásra meg is dermed az elhagzott kérdések után. Míg válaszol, keze megrebben, tekintetével Gábor legkisebb mondulatait is követi. Hangjában nemcsak az állítások tartalma vibrál, hanem a szigorú szeretet melegsége is. Ez a csendes apaalak Mensáros megformálásában erőt áraszt, azt is kifejezi, hogy nemcsak a fiáért perel, hanem emberi életművéért is. Azért az eszményért, amelyik akkor kap teljes igazolást, ha fia férfiként is belátja a nevelő szeretet igazát, azt a korlátokra nem hederítő vállalkozást, melyben a megmentett gyermeket ez az – akkor – idegen férfi befogadta, fölnevelte, eszményeire oktatta, magáénak vallotta és vallja.

Kapcsolódó képek
1 2