Mácsai Pál1993. február 5.

Látod, kisfiam, a maszkomat – erre várhatsz, ezt nem osztják rád, ezt a maszkot – és ezt a mozdulatot, ezt látod? – meg vagy rendülve, emelem a kezem, csak érintem a maszkom, és följebb, emelem, följebb, a karomat ki se nyújtom, már intek, négy ujjal – viselte ezt valaki így, ezt a maszkot? – senki! – ne röhögj! röhögj csak, nem lep meg, tudsz te valamit? nem tudsz semmit! olvass, és hallgass zenét, operát hallgass, kisfiam, németül meg tanulj meg rendesen, Gesamtkunst, mi az? Gesamkuntst?! hol a hangsúly, sammeln, Sammlung, Gesamtkunst, inkább zongorázzál, kottát olvass legalább, én beszéltem neked, én írtam neked, elolvastad te azokat a leveleket? utálom a maszkot, minek annyi festék, annyi próba, vagy valaki vagy, vagy nem vagy senki, most ebben a maszkban figyelsz te engem? megfigyelsz? megfigyeled te, mi van ebben a mozdulatban? Isten van ebben a mozdulatban, hit, kisfiam, Mariazell, Csókakő van, Pannonhalma ebben a mozdulatban, Mozart, A rózsalovag, ebben az intésben, minden, mindenki, a családom, anyám, testvérem, háború, apám, asszonyok, és férfiak, börtön, a gyerekeim, konyak van benne, cigaretta, hajnalok, ebben a mozdulatban, a hűtlenek és a híveim! a tisztelőim! az első szerepem, és az utolsó, igen, te is benne vagy, az árulásod van ebben a mozdulatban, eltűntél, hallgattál, megnéztél te engem Nyíregyházán? király voltam ott is, Nyíregyházán, édesek voltak, tiszteltek, a királynak lehet hibája, a Téli rege van ebben a mozdulatban, a királyt szeretni kell, rendező vagy? rendeztél engem a Téli regében? engem nem lehet rendezni, engem nem kell rendezni, engem meg lehet kérni erre-arra, tudtam a szövegem? birtokoltam a szövegem, Shakespeare nem tudta jobban az én szövegem, a Forum Romanum van ebben a mozdulatban, a kő, amit hoztál nekem Rómából, nem Pesten szedted az utcán? a kő, az van ebben a mozdulatban, a követ belevakoltattam a falamba, a falam van ebben a mozdulatban, lakások, költözések, a kiskutyám van ebben a mozdulatban, a betegségeim, azok itt vannak, három méter műanyag ér a lábamban, az van ebben a mozdulatban, a szívem – a maszk milyen? milyen vagyok, jó vagyok ebben a maszkban? nézd csak, itt jön be az oxigén, látod, ebben a csőben folyik az oxigén, sokat röhögtünk, túl sokat, ahogy kimentél, rám rakták ezt a maszkot, jól áll? nézd meg ezt itt jobbra, hogy hordja! vagy azt ott, mellette, házmesterek! ezért hivattalak vissza, meg akartál szökni, meg akartál lógni, de itt az van, amit én akarok, lesik minden szavamat, itt tudják, ki vagyok, szóltam, csak suttogtam, ugrott a nővér, telefonált a portára, és a portás visszazavart, mit mondott, ki hívat? a Művész Úr hívat, ezt mondta, gyalog jöttél, hét emeletet jöttél, gyalog, mert én azt akartam, hogy láss ebben a maszkban, hogy lásd ezt a mozdulatot – már vége, már ejtem vissza a karom, vissza a lepedőre, itt nem adnak semmit, itt nem kell semmi, csak két lepedő, meg a maszkom, egy mozdulat vagyok két lepedő között, ez a személyiség, ez a kifejezés, kisfiam, ezt kéne tanítani, ezt az intést az ajtóba, ahol kukucskálsz, sose hagytak tanítani, le vannak szarva, féltek, ezt jegyezd még meg! Te, félnek tőlem! eredj, elmehetsz, mehetsz játszani a szerepemet, mehetsz játszani az Időt, az Időt a Téli regében, másfél nap még ebben a maszkban, vagy kettő – esni fog a hó, rettenetesen fázni fogsz, hiába húzol annyi zoknit, remegni fogsz, csupa hó lesz a fejed, szép leszel, lesz rólad fénykép az újságban, havas fejjel a temetőben, ezt is nekem köszönheted, mert ez halál lesz, kisfiam, tanulhatnál te ebből a halálból.

Ki váltogatva napfényt és ködöt,
Jót s rosszat osztok, oldok és kötök,
Én az Idő, kitárva szárnyamat,
Most messze szállok!...

...Hadd hagyjam el ma posztom,
Honnét öröktől és örökkön osztom
Megújuló parancsaim! Kilátom
Mindazt, mi volt, van és lesz a világon:
A hajdant és majdant keverhetem,...

...Maradjatok,
S figyeljetek, ha nincs jobb dolgotok!
S ha nem tetszik: az Idő megkövet -
Csak rosszabb estét sose töltsetek!*

W. Shakespeare: Téli rege. Fordította: Mészöly Dezső

Kapcsolódó képek
1 2 3